de máris valami riaszt s habozni késztet. Kell-e, megéri-e, folytassam e tovább? Ó, látni gyász hazám kihunyó csillagát! Érzem, hogy fedi el az eget a gyalázat. Ó, szörnyű gond! csapás ad helyet új csapásnak. Mindegy. Folytasd. Hív a történelem szava.
E század van soron. S én vagyok tanuja.” ~Victor Hugo
Cím: Szenvedélyek viharában (Legends of the fall)
Év: 1994
Rendező: Edward Zwick
Főszereplők: Julia Ormond: Susannah Fincannon Brad Pitt: Tristan Ludlow Antony Hopkins: William Ludlow Aidan Quinn: Alfred Ludlow Henry Thomas: Samuel Ludlow
A film a Világháború ideje alatt játszódik.
William Ludlow az indiánok ellen vívott csaták ezredese volt, mikor rádöbbent a kormány kegyetlenségére, s vidékre költözött. Három fia született, legidősebb Alfred, a koravén természetű, komoly fiú, legifjabb Samuel, az örökké gyerekes, úriemberré nevelt fiú. Az apának azonban kedvence a középső gyermek, Tristan, aki folyton lázad, s roppant öntörvényű. A családot szolgáló indián, egykoron tiszteletbeli harcos, Egy Döfés nevelte a középső fiút, így az teljes mértékekben az indiántörvényeknek élt.
Samuel tanulmányait követően hazatér a tanyára, ám nem érkezik egyedül. Újdonsült menyasszonyával oldalán lépett le a vonatról, aki azonnal elbűvölte a ház összes lakóját. A lány elhatározottsága Samuel mellett azonban azon nyomban semmivé válik, mikor megpillantja a vadóz Tristant. A legifjabb fiú elhatározza, hogy nem tűri tovább a németek fölényét a háborúban, ő maga is harcolni fog a hazáért, s hogy öccsüket védjék, Alfred és Tristan is csatába indulnak vele. Ez a döntés végzetes volt Samuel számára.
Halála után maga Alfred is szerelmet vall a gyászoló lánynak, ő azonban nem képes rá úgy tekinteni, mint férfira, tekintve, hogy örökösen arról álmodozik, hogy egy napon Tristan gyermekeinek anyja lehet. Tristan lelkének mélyén azonban egy medve szunnyad, aminek ordítását olykor-olykor a fiú maga is hangoztatja, s olyankor nincs kegyelem! Legyen szó barátról vagy ellenségről, Tristant olyankor csak az ösztönök vezetik. Egy vadállat ösztönei.
A legtöbb női néző Brad Pitttet elnézve elfogultan vélekedik Tristanről, s csúnyán elítélik Susannah-t. A film sok szempontból tanulságos és megannyi probléma helyzetet megközelít.
Egyfelől ott van Susannah, akinek - mint általában a legtöbb embernek - minden vágya, hogy boldog legyen. Ezt a szerelemtől kívánta megkapni, ami Tristanhoz fűzte őt, szerelme azonban csekélyen volt viszonozva, ez pedig boldogtalanná tette. Mikor rájött hogy a férfitől nem kapja meg vágyát, gyermekektől várt boldogságot, ezért kellett továbblépnie, s később ez okozta a vesztét. Alfred valójában a történetnek az a hőse, akit a nézők a legnagyobb könnyegséggel elhanyagolnak, pedig a legfájóbb dolgokat ő szenvedte el. Ahogyan azt mondta, minden törvényt követett - istenit és emberit, mégis minden Tristan körül forgott. A lány, akit szeretett, csak öccsére tudott gondolni, az apja, akinek talán a legjobban kívánt megfelelni, minden lépését szánakozó pillantással konstatálta. Hogy lehetséges az, hogy pont azok lesznek dühösek tetteiért, akiknek ezzel bizonyítani kívánt? Tristan, az abszolút főhős problémája megmagyarázható egy indián elmélettel is. Kisfiú korában egy medvével egymás vérét ontották, s eszerint lelkükben eggyé váltak. Ha kevésbé elfogultan nézzük a filmet, elgondolkodhatunk rajta, szerthette-e Susannah-t igazán? Vagy őt is annyirak tekintette, mint az összes többi lányt? Szörnyű körülmény bírta jobb belátásra a férfit. Hosszúévnyi távollét után édeasapját betegesen látta viszont, ekkor pedig kénytelen volt szembesülni, semmi sem örökös, minden múlandó.
Összegezve: Mindenféleképpen tanulságos film. Legfőképpen a testvérversengéssel, Alfred és Susannah csalódásaiból s Tristan apja miatti döbbent könnyeivel olyan dolgokon kezdünk el gondolkodni, amiről az ember nem szívesen gondolkodik, ez a film azonban kikényszeríti ezt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
