Milyen rövid volt idén a Tél,

Épp, hogy csak leszállt az alkony,

S tettem egy-két lépést a szűz havon,

Már rohant is el kacagva,

Szeleburdin, s eltűnt a láthatatlanba.

Furcsa… Milyen rövid volt idén a Tél.

Az én Nagytatám harcos.

Élettel vív és sorssal hadakozik,

Büszke szívében magyar erő lakozik,

S nincs semmi a világon,

Mi tartását meggörbítheti.

És harcol. Folyton folyvást harcol,

Élettel vív és sorssal hadakozik.

Az én Nagytatám elfáradt.

Alszik csendesen a ködlepte folyón,

Rév viszi messze egy romlott parttól.

Angyalszárnyat sző hátán sok álma és reménye,

Ezüstlő gatyásgalambként szárnyal a mennyei égbe.

Megpihent hát a csillagok közt

Földi harcosok patrónusaként,

Furcsa… Milyen rövid volt idén a Tél.