Óh, viharos ég! Elvetted a reményem,

Nekem járó balsorsommal sújtottál le keményen.

Csak nézem, ahogyan a cigaretta

A kezemben lassacskán elég,

Így fogyott el szívemből a remény.

Szürkéllő füstként száll el álomformában,

Egy nap visszaköszön mind a halál torkában.

Látom, hogy csak fogy, és én nem tehetek semmit,

Mit a sors nem nekem szánt azt kár erőltetni.

Hó lepi már a cigarettám, reményem a múlté,

Bizalmatlan hangon könyörgök valami újért.

Óh, viharos ég! Elvetted a reményem,

Veszíteni, elbúcsúzni – ez az egyetlen erényem.

Sarnyai Vivien

2014. február 8.