Milyen rövid volt idén a Tél,
Épp, hogy csak leszállt az alkony,
S tettem egy-két lépést a szűz havon,
Már rohant is el kacagva,
Szeleburdin, s eltűnt a láthatatlanba.
Furcsa… Milyen rövid volt idén a Tél.
Az én Nagytatám harcos.
Élettel vív és sorssal hadakozik,
Büszke szívében magyar erő lakozik,
S nincs semmi a világon,
Mi tartását meggörbítheti.
És harcol. Folyton folyvást harcol,
Élettel vív és sorssal hadakozik.
Az én Nagytatám elfáradt.
Alszik csendesen a ködlepte folyón,
Rév viszi messze egy romlott parttól.
Angyalszárnyat sző hátán sok álma és reménye,
Ezüstlő gatyásgalambként szárnyal a mennyei égbe.
Megpihent hát a csillagok közt
Földi harcosok patrónusaként,
Furcsa… Milyen rövid volt idén a Tél.