Cigarettaként
Óh, viharos ég! Elvetted a reményem,
Nekem járó balsorsommal sújtottál le keményen.
Csak nézem, ahogyan a cigaretta
A kezemben lassacskán elég,
Így fogyott el szívemből a remény.
Szürkéllő füstként száll el álomformában,
Egy nap visszaköszön mind a halál torkában.
Látom, hogy csak fogy, és én nem tehetek semmit,
Mit a sors nem nekem szánt azt kár erőltetni.
Hó lepi már a cigarettám, reményem a múlté,
Bizalmatlan hangon könyörgök valami újért.
Óh, viharos ég! Elvetted a reményem,
Veszíteni, elbúcsúzni – ez az egyetlen erényem.
Sarnyai Vivien
2014. február 8.