Elolvastam egy verset, és majd elolvadtam, annyira édes. Ezt mondjuk valószínűleg kicsiknek íródott, meghát tudjuk, hogy Alen Alexander Milne írta a Micimackót is, szóval a kisgyerekek körében mozog, de azért na! Furcsa, hogy ennyire odavagyok érte, mert főleg a ballada a szívem csücske, ez pedig egy másik véglet. A cím elolvasásakkor mindenre gondoltam, csak erre nem. 

A.A. Milne: Bűnbocsánat

Találtam egy bogarat, úgy hívják, hogy Bogár,
és Sándornak neveztem el, és ezt is tudja már.
Gyufásdobozban őriztem, a fedele alatt...
És Dadus kiengedte őt...
igen, az én bogaramat...
odament, kiengedte őt...
És Bogár elszaladt.

Azt mondta, nem akarta; én elhiszem neki.
Azt mondja, csak gyufát akart, azért nyitotta ki,
azt mondta, nagyon fájlalja, de megfogni nehéz
egy dúlt bogarat, akit az ember gyufának néz.

Azt mondta, nagyon sajnálja; ne törődjem vele,
és van még nagyon sok bogár, menjünk a kertbe le,
ott biztos találunk helyet, ahová hazajár -
vettünk egy új gyufásdobozt, ráírtuk, hogy BOGÁR.

Bejártunk, ahol csak bogár lehet, minden teret,
és adtunk minden olyan zajt, mit egy bogár szeret,
egyszer csak látok valamit, hát kiáltok neki:
"Itt egy bogárház, Sándorunk mászik belőle ki!"

Bogár Sándor volt, igazán, és ő is rám vetett
mint aki rögtön rám ismer, egy mély tekintetet.
Úgy nézett, mintha gondolná, amiért elfutott,
most illik tőlem kérnie szívből bocsánatot.

Dadus is bánja, amit tett, és nagyon feketén
"BOGÁR"-t írt rá a papírra a doboz fedelén.
S most jóba vagyunk, ő meg én, mert megfogni nehéz
egy izgatott Sanyit, akit éppen gyufának néz.

 

Egyébként ezzel a lendülettel már azt is elmondom, hogy én örülök, hogy ilyen meséken nőttem fel. A Micimackó, meg a régebbi Disney mesék (Oroszlánkirály, Szépség és Szörnyeteg, Hófehérke) voltak azok a rajzfilmek, amire még mondható az, hogy igen, volt értelmük! A kicsikben ebben az időben alakul ki az a forma, amivé lesznek nagy korukban, és ezek a mesék tanítottak minket kitartásra, tartásra, büszkeségre, és több kevesebb sikerrel, de megpróbálták kiküszöbölni belőlünk a hamisságot. 
És a mai mesék? Könyörgöm! Spongebob ostoba, mint hat ökör, össze-vissza rohangál meg röhögcsél, és semmire nem tanítja a gyerekeket. Félreértés ne essék, én magam is elnézem a Spongebobot, de ha ilyenen nőttem volna föl, nem fejlődtem volna, hanem visszafejlődtem volna.
Szerintem a tündérmesék a régi gyönyörű, varázslatos formájukba megszűntek létezni, és  felváltotta őket egy felszínes témakör, és ez elszomorít.